head main kritikak

Vetélkedő balerinák

Vetélkedő balerinák

"Az alvajáró" a Müpában. Kritika.

A puritánok bemutatója után három évet kellett várni egy újabb pesti Bellini-premierre. Szerencsére a Művészetek Palotája elkötelezettnek látszik a kora romantikus olasz zeneszerző műveinek bemutatása iránt, és 2020 februárjában a szerző egy újabb bel canto ritkaságát tűzte műsorra.

Az 1800-as évek első felében Vincenzo Bellini minden jelentős művét bemutatták és magas előadásszámmal éveken át műsoron tartották a pesti Nemzeti Színházban. Az elmúlt évtizedekben azonban – a Norma kivételével – ritka vendégnek számítottak darabjai a hazai operaszínpadokon. Ennek fényében, végigtekintve az elmúlt pár év magyarországi Bellini-recepcióját sok panaszra nem lehet okunk, hiszen 2016-ban a Rómeó és Júliát hallhattuk koncertszerűen az Erkel Színházban, a következő évben A puritánokat a MÜPA-ban, majd 2018-ban Norma-premier miatt utazhattak a bel canto rajongók Debrecenbe. Ezek az előadások kivétel nélkül magas művészi színvonalat képviseltek: sikerült minden szólamot a megfelelő énekesekre kiosztani, remek karmestereket találni, és a színpadraállítások is jól sikerültek. Ilyen előzmények után a MÜPA Alvajárója minden bizonnyal az évad egyik legjobban várt operabemutatója volt.

alvajaro nagy attila 1

Zemlényi Eszter (Lisa) és Zuzana Marková (Amina)

Az intézmény igyekezett biztosra menni, ezért ezúttal is ugyanazt a Némedi Csabát kérte fel rendezőnek, aki A puritánokat is színpadra álmodta, valamint ezt az előadást is Riccardo Frizza dirigálta. A bel canto operák cselekménye mindig nagy kihívás elé állítja a rendezőket, hiszen a legtöbb Donizetti- és Bellini-szövegkönyvben nem sok minden történik, nélkülözik az igazán mozgalmas cselekményt, ezért a rendezők általában különféle ötletekkel igyekeznek érdekessé tenni az előadást korunk közönsége számára.

Némedi Csaba ezúttal is azt a megoldást választotta, hogy az eredetihez képest teljesen más közegbe helyezte át a történetet – akárcsak a pár évvel ezelőtti Puritánok esetében. Ismét egy művészközösség mindennapjait mutatta be: csak ezúttal nem a dívák, hanem a balerinák világát. A történések színhelye egy táncterem, arra hivatkozva, hogy Amina történetét először táncjáték formájában dolgozták fel, és így ismerte meg azt Bellini is.

Kicsit furcsának éreztem ebben a közegben, hogy kastélyról, faluról, fogadóról énekelnek, de alapjában véve mindvégig az történik a színpadon, aminek a librettó eredeti rendezői utasításai szerint történnie kell. A rendezés nem törekedett rá, hogy feloldja a tömegjelenetek állóképszerűségét, így a kórusjelenetek kimerevített tablóknak tűntek. Ez a megoldás kevésbé látványos, de engedi érvényesülni a zenét. Némedi Csaba ugyanakkor nagy figyelmet fordított a szólisták színészi játékára, így az előadás nem vált jelmezes koncertté. A színpadon hús-vér figurákat, egyénített jellemeket láthattunk.

alvajaro nagy attila 2

Konu Kim (Elvino) és Zuzana Marková (Amina)

A rendezés – akárcsak A puritánok esetében – ezúttal is kapcsolatot teremtett az opera és a táncművészet között, és az énekesek mellett Kozmér Alexandra balett-táncos is színesítette a szereplők körét, aki a lidércek királynőjét alakította a Giselle című balettből. A villi királynő a szereplő visszatérő rémálmainak látomása: kísérti, nyomasztja Aminát, akire nagy terhet ró, hogy balerinaként szeretne felnőni a nagy elődökhöz. Kozmér jelenetei mindig elérték a kellő hatást, és nagyban hozzájárultak az előadás atmoszférájának megteremtéséhez.

A címszerepet életre keltő Zuzana Markova Európa-szerte az egyik legfoglalkoztatottabb koloratúrszoprán. A kulturált énektechnikával rendelkező énekesnő magas fokú profizmusához nem férhet kétség, de énekléséből hiányzott a bel canto virtuozitás. Dinamikailag igyekezett árnyaltan énekelni, de meglehetősen óvatos megoldásokkal szólaltatta meg szólama azon részeit is, ahol lehetősége nyílt volna énektudása legjavának csillogtatására. Ezenkívül szopránját bizonyos regiszterekben kellemetlen hangzásúnak éreztem. Vokális produkciója összességében színvonalasra, technikailag kifogástalanra, de érzelmekben szegényre sikeredett, a bel canto sztároktól megszokott virtuozitással pedig adós maradt.

alvajaro nagy attila 3

Jelenet


A tenor főszerepet megszólaltató Konu Kim maradéktalanul azonosult szerepével, mindvégig szép hangszínen énekelt, s bár az első jelenetekben haloványabb teljesítményt nyújtott, fokozatosan bemelegedett. A második felvonást már kifogástalanul énekelte – még ha a magasabb hangok olykor nehéz feladat elé is állították.

Lisa szerepében Zemlényi Eszter remekelt. Szerepformálása mind színészileg, mind pedig vokálisan az este egyik legjobb alakítása volt. Hitelesen, hajlékony és mindvégig könnyedén szárnyaló szopránhangon énekelt, miközben színpadi kiállása meggyőző és magabiztos volt.

Rodolfo szerepét Mirco Palazzi keltette életre üzembiztosan, de elég jellegtelenül. Alessio szerepében Dobék Attila nyújtott korrekt teljesítményt.

A Pannon Filharmonikusok Riccardo Frizza irányításával igazán szép, lírai hangzásvilággal kísérték az énekeseket, ugyanakkor a zenészek játéka számomra mégsem volt igazán magával ragadó. A Debreceni Kodály Kórus teljesítményét tekintve nem lehetett okunk panaszra: az énekkari részek minden esetben színekben gazdagon szóltak.

alvajaro nagy attila 4

Zuzana Marková (Amina) és Mirco Palazzi (Rodolfo)
 

Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy a MÜPA hazánkban egyedüliként vállalta fel Bellini-ritkaságok szcenírozott előadását és reméljük, hogy a sorozat folytatódni fog. Az alvajáró modern kori pesti bemutatója színvonalas volt, de sajnos nem érte el a három évvel ezelőtti Puritánok-előadás magával ragadó lendületét, színes, érzelmekben gazdag hangzásvilágát. Mindez talán a mű számlájára is írható, hiszen ebben a darabban kevesebb az igazán hatásos slágerszám, Amina szólama zeneileg egysíkúbban van jellemezve, mint a többi nagy Bellini-hősnőé, és a sovány cselekmény is nélkülözi azokat a pillanatokat, amik lehetőséget adnak az énekesek számára a nagy alakításokra. A recitativók ritmikája is szegényesebb, mint A puritánok esetében, Az alvajáró muzsikája sokkal líraibb, lassabban hömpölygő melódiafolyam. A bel canto szerelmeseinek azonban érdemes ezzel a melodramatikus művel is közelebbről megismerkednie. A darab 1904 óta nem szólalt meg Pesten, így a február 9-i bemutató igazi kuriózum Bellini operáinak magyarországi előadástörténetében.


Péter Zoltán

fotó: Nagy Attila

 

alvajaro nagy attila 5

Jelenet


*


2020. február 9., MÜPA, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vincenzo Bellini:

Az alvajáró

Opera két felvonásban, olasz nyelven, magyar felirattal

Díszlettervező: Szendrényi Éva

Jelmeztervező: Zöldy Z Gergely

Rendezőasszisztens: Polgár Etelka

Rendező: Némedi Csaba


Szereplők:

Rodolfo gróf - Mirco Palazzi

Amina - Zuzana Marková

Elvino - Konu Kim

Lisa - Zemlényi Eszter

Teresa - Simon Krisztina

Alessio - Dobák Attila

Myrtha, a villik királynője - Kozmér Alexandra

Jegyző - Bejan Miklós Máriusz