head main kritikak

Skandináv pszichodráma

Skandináv pszichodráma

Daníel Bjarnason „Brothers” című operája az Armel Opera Festivalon. Kritika.

ENGLISH


Egy fiatal, kortárs izlandi zeneszerző operájának magyarországi bemutatója mindenképpen kuriózumnak ígérkezett. Túl sokat nem vártam az előadástól, mivel Daníel Bjarnason – bár elismert zeneszerző – kezdő operaszerző: Brothers (Testvérek) című, ez idáig egyetlen operájával 2017-ben debütált Aarhusban, Dániában, a következő évben pedig Reykjavíkban, Izlandon.  

Az előadás ajánlójában az Armel Opera Festival honlapja is Kasper Holten rendezőt emeli ki, mint a „sajátos ’északi stílusú’ operaesztétika megalapozóját”, alig téve említést magáról a zeneszerzőről.

Új opera felfedezése kapcsán ritkán ért ilyen kellemes csalódás. A Brothers elsőrangú mű, mind zeneileg, mind dramaturgiailag professzionálisan megkomponált, nívós darab, amelynek a kortárs operairodalom legjobb alkotásai között van a helye.

armel 19 brothers 1


A szövegkönyv Kerstin Perski svéd írónő, dramaturg munkája, akinek szépirodalmi igényességgel megírt librettója Susanne Bier Testvéred feleségét… című filmje nyomán született.

Az előadás méltó volt a zene és a szöveg színvonalához: kiváló rendezést és remek előadói gárdát láthattunk és hallhattunk.

*

A történet szerint Michael, a katona, akit családja már halottnak hisz, hazatér a háborúból. Felesége, Sarah és kislánya, Nadia elborzadva veszik tudomásul, hogy a férfi súlyosan depressziós, agresszív, nem önmaga már. A kétségbeesett, magányos feleség végül férje léhűtő bátyjának, Jamie-nek közeledését is elfogadja. Lassan fény derül Michael súlyos titkára: a háborús fogságban megkínozták, és arra kényszerítették, hogy megmenekülése érdekében fogolytársát, Petert megölje.

*

Daníel Bjarnason kiváló színpadi érzékkel megáldott zeneszerző, akinek különleges tehetsége van a feszültségteremtéshez, és a feszültséget képes hosszú ideig fenn is tartani; a Brothers című operában egyetlen olyan perc sincs, amikor a néző megnyugodhat, feloldódhat, megkönnyebbülhet. Nem kis teljesítmény, tekintettel arra, hogy az egyfelvonásos mű hossza másfél óra.

armel 19 brothers 2

 Marie Arnet (Sarah)


Bjarnason „titka” elsősorban a zene és a szituációk rendkívül ügyesen alkalmazott kontrasztjában rejlik. A gyakran kifejezetten dallamos énekszólamok például rendre ellentétes hatásúak az alattuk megszólaló disszonáns zenekari hangzással. Döbbenetes a pillanat, ahogy a hazatérő Michael végre újra megölelheti feleségét, de meghitt duettjük aláfestéseként a hegedűk magas hangjai szinte csikorogva szólalnak meg. Miközben Jamie, bátyja kislányával, Nadiaval játszik, évődik, majdnem vidám, játékos zenét hallunk, de csak majdnem: a finoman alkalmazott disszonáns harmóniáknak köszönhetően a jelenet kifejezetten idegtépő. Hasonlóképpen derűsen, vurstlik hangulatát idéző zenével indul a jelenet, amelyben a család Nadia születésnapját ünnepli. A boldog köszöntők alatt azonban egyenesen horrorfilmeket idéző muzsika szól. Peter és Michael duettje pedig a cellában lírai hangvételű, de a zenének köszönhetően mégis baljós hangulatú.  

*

Kasper Holten rendező végletekig letisztult színpadképe egy négyszintes, hófehér lépcsősorból áll, amely körbeöleli a színpadot, szögletes formájú amfiteátrumot képezve. A kórus a lépcsőn ül és áll, néha le is sétál középre, fekete ruhájuk éles kontrasztot képez a vakítóan fehér lépcsőkkel. Görög karra emlékeztetnek: mesélik a történetet, kommentálják, de mindenekelőtt a főszereplő Michael lelkiismeretét, belső hangját jelenítik meg.

A minimalista rendezés díszleteként mindössze egy asztalt és néhány széket látunk. Nem is kell több; a zene, az énekesek – és a kórustagok! – játéka, gesztusai, mimikája mindent elmondanak.

armel 19 brothers 3

Oddur Arnþór Jónsson (Michael), Selma Buch Ørum Villumsen (Nadia)
és Marie Arnet (Sarah)


A színpad többnyire halványan van megvilágítva az aktuális jelenet egy-egy szereplőjére fókuszáló fénycsóva által. Máskor minden kivilágosodik, és a cselekmény atmoszférájától függően más és más színek uralják a teret: a líraibb jelenetekben például inkább melegzöld, a drámaibb részeknél pedig hidegkék vagy szürke. Egyetlen alkalommal videó effekteket is látunk a hátsó falra vetítve: a háború rémétől elborzadva vizionáló Sarah mögött vörös lángok csapnak fel, és robbanásokat hallunk. Gyakran előfordul, hogy operaelőadásokon az ilyen típusú effektek – a rendezés hiányosságait pótolandó – túlsúlyba kerülnek. Kasper Holten szerencsére visszafogottan nyúlt ehhez az eszközhöz, ami így kifejezetten hatásosnak bizonyult.

A hátsó falra néha kivetítik a szöveget is. Nem tudom, mi okból, és azt sem, hogy miért éppen azokat a részleteket. Én fölöslegesnek éreztem.

*

A mű dramaturgiailag jól felépített, többnyire rövid jelenetek és tömör párbeszédek jellemzik. Egyetlen felvonás, de két önálló, nagyobb egységre osztható. Az első rész a háborúban eltűnt férfiak feletti gyászról szól. Panaszos énekében a kar a katonák sorsáról, a háború szörnyűségeiről énekel – szívhez szólóan, de kicsit talán didaktikusan és közhelyesen. A halottnak hitt katonák temetése után Sarah és kislánya a földre borulva összeölelkeznek, körülöttük minden sötétségbe borul. Ezzel zárul az első fél óra, amely tulajdonképpen egyetlen nagyívű rekviem.

armel 19 brothers 4

Marie Arnet (Sarah) és Oddur Arnþór Jónsson (Michael) 


Ezt követően felpörög a cselekmény, változik a történések tempója. A hazatért Michael gyors szellemi leépülésének vagyunk tanúi. A poszttraumás stressz szindrómában szenvedő férfi körül minden megváltozott, idegen lett saját otthonában, és egyre agresszívebb. Érdekes dramaturgiai megoldás, ahogyan az utolsó jelenetekben váltakoznak az idősíkok. Hol a cellában látjuk Michaelt barátjával, Peterrel, annak utolsó órájában, hol vallomására készülve otthon, Sarah-val, illetve Anna (Peter özvegye) házában. A családi vacsoránál pedig megáll az idő: a szereplők percekig mozdulatlanok maradnak, csak Michael játszik tovább. Fenékig issza a whiskeysüveget, és végre elmeséli, mi történt.

A férfi és szűk környezete sorsa már eddig is több tragikus mű számára elegendő muníciót adhatna, de skandináv „thrillerről” lévén szó, csak most jön az igazán véres dráma. Sarah és Anna elborzadva „figyeli”, ahogyan (számukra képzeletben, de számunkra a színpadon is) megelevenedik a múlt. Az elállatiasodott Michael a börtöncellában agyonveri és szabályszerűen kivégzi az életéért könyörgő Petert (nem tudjuk meg, miért, de ez volt szabadulásának az ára). Naturalisztikus jelenet, vérrel, hányással. Lassan minden elsötétül, a feliratok lemorzsolódnak.  

*

A témának megfelelően a Brothers zenéje többnyire lassú, csöndes, komor. Michael dühkitörései alatt, illetve Sarah-val és Jamie-vel zajló indulatos párbeszédei során viszont felgyorsul, izgatottá, töredezetté, kaotikussá válik. Gyönyörű disszonanciákkal átszőtt tonális zenét hallunk, amelyet kifinomult, invenciógazdag hangszerelés jellemez. Gyakran csak egyetlen hangszer vagy hangszercsoport szól. Az operákban viszonylag ritkán használt zongorán leütött akkordok inkább a fenyegető atmoszférát érzékeltetik, ahogy kitűnő hangulatfestő ereje van a harangok gyászos kondulásának és az üstdobok vészjósló, lüktető morajának is. Sokszor ijesztővé, szinte vérfagyasztóvá válik a zene, ugyanakkor a kislánynak a szüleivel történő líraibb jeleneteiben a vonósok melegen, bársonyosan is tudnak szólni.

armel 19 brothers 5

James Laing (Peter) és Thora Einarsdottir (Anna)


A mű egyik zenei csúcspontját jelenti Michael, Sarah, Jamie és az ezredes kvartettje, amely egyetlen hatalmas crescendo. (Egyben lélektani fordulópont. Míg a gyötrődő Michael, illetve a magabiztos ezredes magában énekel, Sarah és Jamie lassan közelednek egymáshoz; vágyaikat már nem tudják tovább türtőztetni, és hevesen megcsókolják egymást.)

Hasonlóképpen izgalmas zeneileg és dramaturgiailag is a megrázó jelenet, amelyben Michael meglátogatja cellatársa özvegyét. Lassú, ereszkedő dallamok jelzik, ahogy a nőnek borzalmas sejtése támad. Miután kisbabáját lefekteti, és a két felnőtt farkasszemet néz, akkor kezd csak a lidérces zene egyre erősebbé válni, szinte a végletekig fokozódva.

Szomorú, egyben magasztos a gyönyörű zárójelenet, amelyben a gyilkosságot követően a mélyvonósok komor hangjai és az elcsendesülő harangok által kísért kórust halljuk a csillagokról énekelni.

*

Az énekszólamok egyes jelenetekben lehetőséget adnak a legato éneklésre is, míg a zaklatottabb hangvételű részeket jellemző szaggatott énekmód gyakran váratlan hangközi ugrásokkal is párosul. Valamennyi szólistát intelligens, pontos, muzikális előadásmód és érett színészi játék jellemezte. Bátran kijelenthető, hogy a Brothers énekesei egytől-egyik megállnák a helyüket prózai darabban is.

A Michaelt alakító Oddur Arnþór Jónsson baritonja kifejező, a drámai jelenetekben kellően erőteljes volt, ugyanakkor meleg színekkel is tudott énekelni. Színészi játéka őszinte, maníroktól mentes volt. Szuggesztív alakításával érzékletesen illusztrálta a folyamatot, ahogyan a bűntudat fokról fokra felemészti a férfit.

Hasonló átéléssel formálta meg Marie Arnet a feleség, Sarah érzelmeinek átalakulását a szeretetteljes aggódástól a végső kétségbeesésig, addig a pontig, amikor rádöbben, hogy számára és kislánya számára Michael mellett nincs tovább élet. Igen plasztikusan ábrázolta, ahogy a szeretetre vágyó nő lassan, fokozatosan engedni kezd Jamie közeledésének. Szép színezetű szoprán hangon, árnyalatokban gazdagon énekelt.

armel 19 brothers 6

Oddur Arnþór Jónsson (Michael) és James Laing (Peter)


A tenorista Joel Annmo markáns színészi játékkal interpretálta a zilált, megalázott, szülei által gyávának tartott, „örök vesztes” testvér, Jamie szerepét, aki végre mindenért elégtételt vehet. (Még a részeget is jól játszotta, pedig ez profi színészeknek sem mindig sikerül.)

Thora Einarsdottir, a meggyilkolt Peter özvegyét, Annát alakító énekesnő sem maradt adós a hiteles színészi játékkal. A karján ülő gyerekének énekelt „Mary had a little lamb” című ismert altatódal a mű egy pontján nagyívű áriává szélesedik, amit a szoprán igen hatásosan énekelt.

Színfoltot jelentett az ezredes szólamát éneklő Ólafur Kjartan Sigurðarson játéka. Finom humorral ábrázolta az egykedvű, érzelemmentes, néha ostoba katona alakját, akinek csak a hadsereg dicsősége a fontos. („Az érzelem a civilek privilégiuma…” – magyarázza Michaelnek.)

Michael cellatársát, Petert kontratenor énekli. A hangfaj természetéből adódóan erőtlenebbül megszólaló James Laing jól illusztrálta a férfi gyámoltalanságát. Tisztán, pontosan énekelt Michaellel való lírai duettjében, és szánni való volt, ahogyan az őt megölni készülő barátjának könyörögni kezdett.

Nagyon ügyes volt a Nadiát alakító kislány, Selma Buch Ørum Villumsen. Tisztán, éteri hangon énekelt (ő volt az egyetlen, akit kihangosítottak). Angyali tudott lenni a szüleivel való lírai jelenetekben, ugyanakkor rémisztően éretté vált, amikor pofon ütötte apját, és felelősségre vonta hűtlenné vált anyját.  

Színészileg és vokálisan is egyszerűbb volt valamelyest a dolga a Michael szüleit alakító Jakob Zethnernek és Hanna Dóra Sturludóttirnek (nem lesz könnyű a skandináv neveket megjegyeznünk). Mindketten kihozták a hős fiukra büszke, de a hazatért Michael viselkedése előtt értetlenül álló, konzervatív szülők kisebb szerepéből mindazt, amit lehetett.

armel 19 brothers 7

Oddur Arnþór Jónsson (Michael) és James Laing (Peter)


A kórusnak kiemelt szerepe van a műben, különösen annak első felében, ami kifejezetten oratórium jellegű. Precízen, koncentráltan énekeltek. Valamennyi kórustag végig jelen volt – de nem csak fizikai értelemben. Mozdulataikkal, arckifejezéseikkel minden egyes történésre reagáltak, a kórus maga is főszereplővé lépett elő. (Különösen ijesztő volt a mű vége felé a jelenet, amikor a kar egyes tagjai a lépcsőkön állva, a rémálmoktól gyötört Michaelre vádlón meredve babáikat ringató nőket imitáltak. Vagy amikor az Annát vigasztaló Michael fülébe harsogták: „Tedd meg!”, egyre jobban az őrületbe kergetve ezzel a férfit.)

A fiatal karmester, Bjarni Frímann Bjarnason által irányított viszonylag nagy létszámú Alba Regia Szimfonikus Zenekar az előadás színvonalához méltó, rangos produkciót nyújtott. Kifinomult, pontos, érzékeny játék és kitűnő összhang jellemezte őket.

Lebilincselő előadást, pazar zenés színházi produkciót láttam.


Csák Balázs


fotó: Kállay-Tóth Anett


***


2019. július 2., MÜPA, Fesztivál Színház

Armel Opera Festival


Daníel Bjarnason:

Brothers

Angol nyelvű előadás, magyar feliratozással


Az Izlandi Operaház produkciója


Szövegét Kerstin Perski írta Susanne Bier „Testvéred feleségét…” című filmje alapján

Díszlet: Steffen Aarfing

Rendezőasszisztens: Amy Lane

Zenei vezető/Karmester: Bjarni Frímann Bjarnason

Rendező: Kasper Holten


Szereplők:

Michael - Oddur Arnþór Jónsson

Sarah - Marie Arnet

Nadia -Selma Buch Ørum Villumsen

Jamie - Joel Annmo

Peter - James Laing

Anna - Thora Einarsdottir

Apa - Jakob Zethner

Anya - Hanna Dóra Sturludóttir

Ezredes - Ólafur Kjartan Sigurðarson

Közreműködik: Alba Regia Szimfonikus Zenekar