head main kritikak

Két fecske nem csinál nyarat

Két fecske nem csinál nyarat

Puccini „A fecske” című operája az Erkel Színházban. Kritika.

A fecske (La rondine) több, mint kilencven év után tért vissza az Erkel Színházba. A Tosca, a Bohémélet és a Turandot szerzőjének eme könnyedebb hangvételű műve ritkán látható a világ más dalszínházaiban is, így nem meglepő, hogy hazánkban ilyen hosszú szünet után tűzték ismét műsorra. A budapesti közönség ezúttal is csupán két előadás erejéig élvezhette ezt, a történetét tekintve a Traviátára emlékeztető operát. Pedig a La rondine minden hibája ellenére is szórakoztató darab, ha megfelelő zenei kivitelezésben adják elő. A Kolozsvári Állami Magyar Opera bemutatója azonban sajnos nem tudott jobbat nyújtani egy tisztességes, de korántsem kiemelkedő előadásnál.

Bár a darabot olykor operettnek titulálják, meglátásom szerint inkább lírai hangvételű opera. Hiányoznak belőle a prózai párbeszédek és az énekszólamok is operai igényűek. A folyton jelenlévő, keringőre emlékeztető dallamok mellett a komponista kiváló stílusismerettel építette be az opera zenéjébe a korszak modernnek számító tánczenéjét is.

 fecske 1

A történet helyszíne Párizs, a téma ismerős: egy kitartott nő szerelemre lobban egy tisztes családból származó férfi iránt, s a nő múltja megakadályozza boldogságukat. Pontosabban itt a címszereplő végül maga hagyja el a szeretett férfit, mert nem akarja magával rántani. Nem a szerelmes nő halálával ér tehát véget a darab, de nincs is happy end. Maga a cselekmény meglehetősen lapos és semmitmondó. Témájában nemcsak A kaméliás hölgy, hanem a Bohémélet sztorijára is emlékeztet, hiszen a két főszereplő mellett A fecskében is feltűnik egy civakodó, komikus pár a szobalány és a költő személyében. Puccini fel is idézi egy-egy dallamfoszlány erejéig a Bohémélet motívumait, ahogy olykor a Manon Lescaut dallamaira is ráismerhetett a vájtabb fülű közönség.

Anger Ferenc rendezése különösebben nem értelmezte át a történetet, a színpadra állítás a kitartott nő figuráját helyezte előtérbe. A díszletek kétségtelenül látványosak voltak, de a harmadik felvonás kertje kicsinek bizonyult az Erkel hatalmas színpadán, és nem igazán töltötte be a teret. A színészvezetés jól sikerült, az énekesek nagyrészt nem tébláboltak a színpadon, hanem hús-vér figurákat jelenítettek meg. Az első felvonás helyszíne eredetileg a címszereplő otthonának nappalija/szalonja. Zavaró volt számomra, hogy az első felvonásban a rendezés egy bárszerű térbe helyezte a cselekményt, itt szolgált Magda szobalánya, és a címszereplő innen osont álruhában a társaság többi tagja után. Furcsa volt, hogy a szobalány a bárban szolgál, ő maga pedig ott tölti az estét a többiek távozása után is, ott öltözik át. A második felvonás színpadképe persze némileg megmagyarázza ezt, hiszen így költségkímélően tudták megoldani a díszlet átrendezését.

fecske 2

Úgy tűnt, hogy az énekesek meglehetősen visszafogottan énekeltek. Egyrészt olykor a földszinten is alig lehetett hallani őket, másrészt elég érzelemszegényen tolmácsolták szólamaikat. Nem tudom, hogy ez a steril zenei megvalósítás mennyire volt a rendezői koncepció része, de az opera hangfelvételein azért Puccini zenéje ebben a darabban is ezernyi színben ragyog. A partitúra egészét átszövő líraiság mellett találkozhatunk a kottában egy-egy drámaibb, illetve komikusabb részlettel is, a zenei alapszövetet átszövő táncok pedig tovább színesítik az opera zenéjét.

Magda de Civry szerepében Ádám Zsuzsanna lépett színpadra, aki szép, hajlékony szopránhangon, csodálatos dallamformálással, viszont kissé egysíkúan énekelt, mintha alakítása nem ért volna még meg igazán. Technikailag kifogástalanul megbirkózott szólamával, lírai szopránja fület gyönyörködtetően, de árnyalatokban szegényesen szólt. Pataki Adorján adottságaihoz jól illett Ruggero szerepe. Színészileg nem sikerült jól megformálnia a naiv, tisztes családból származó ifjú alakját, de éneklésére nem sok panaszunk lehetett, bár ő is jobban kiereszthette volna a hangját.

fecske 3

A Prunier-t alakító Tony Bardon évekkel ezelőtt nagyon rossz benyomást tett rám Ory grófjaként. Most nem falsettben fogta meg a magasabb hangokat, de egyrészt az ő éneklését hallottam a legkevésbé, másrészt pedig nem tett többet a kotta egyszerű megszólaltatásánál. Nem igazán töltötte meg hihető, mélyebb érzelmekkel a zenét, színészileg pedig több esetben is túljátszotta a szerepet. Jobb benyomást tett rám a Lisette-et alakító Kolcsár Katalin. Szobalányként rutinosan komédiázott, és vokális teljesítménye is rendben volt. Sajnos ő is túljátszotta a szerepét, mintha a rendező félt volna az eseménytelenségtől, és nem bízott volna kellőképpen abban, hogy Puccini zenéje képes elvinni a hátán a darabot.

A kisebb szerepeket alakító énekesek közül érdemes kiemelni Balla Sándor tekintélyt parancsoló Rambaldóját, Szilágyi János jól sikerült Périchaud-ját. Korrekt alakítást nyújtott a Magda barátnőit alakító három énekesnő is: Pataki Enikő, Székely Zsejke és Hary Judit.

Az énekkar szépen megbirkózott feladatával, a zenekar pedig Horváth József irányítása alatt lágyan hömpölygő líraisággal kísérte a zenészeket. Hiányzott azonban játékukból a sokszínűség és az igazi szenvedély.

fecske 4

Az előadás elején az Erkel hatalmas nézőtere szinte teljesen tele volt, de sajnos felvonásról felvonásra fogyatkozott a közönség, amely azért az est végén így is szép ünneplésben részesítette az énekeseket. Érdemes lett volna a darabot a Magyar Állami Operaház önálló produkciójaként bemutatni, egy színvonalasabb zenei megvalósításban, és nem két előadás erejéig. Akkor talán néhány évadon át műsoron lehetett volna tartani ezt a Puccini ritkaságot is.


Péter Zoltán

 

fotó: Csibi Szilvia

 

*

 

2019. május 26., Erkel Színház

 

Giacomo Puccini:

A fecske

Opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar és angol felirattal


A librettót Alfred Maria Willner és Heinz Reichert műve alapján írta Giuseppe Adami


Rendező: Anger Ferenc

Rendezőasszisztens: Jancsó Hajnal

Látványtervező: Zöldy Z Gergely

A látványtervező asszisztense: Venczel Attila

Magyar nyelvű feliratok: Anger Ferenc

Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane

Karigazgató: Kulcsár Szabolcs

Hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre

Korrepetitor: Incze G. Katalin, Nagy Gergő

Súgó: Kostyák Júlia

Ügyelő: Venczel Péter

Karmester: Horváth József


Szereplők:

Magda de Civry - Ádám Zsuzsanna

Ruggero Lastouc - Pataki Adorján

Rambaldo Fernandez - Balla Sándor

Lisette - Kolcsár Katalin

Prunier - Bardon Tony

Yvette / Georgette - Pataki Enikő

Suzy / Lolette - Székely Zsejke

Bianca / Gabriella - Hary Judit

Périchaud - Szilágyi János

Gobin - Ádám János

Crébillon - Sándor Árpád

A zongorista - Nagy Gergő

Komornyik - Peti Tamás Ottó

Rabonnier - Mányoki László

Adolfo - Plesa Róbert

Egy hang - Fülöp-Gergely Tímea

1. pincér - Székely Dániel

2. pincér - Radu Pop


Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera énekkara és zenekara