ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Külvárosi mese felnőtteknek

Külvárosi mese felnőtteknek

A "Jancsi és Juliska" az Erkel Színházban. Kritika.

A Wagner-tanítvány Engelbert Humperdinck nem tartozik a legismertebb operakomponisták közé, de saját korábban meglehetősen sikeres egyoperás szerzőnek számított. A Jancsi és Juliska történetét feldolgozó darabját Európa-szerte sikerrel játszották az 1800-as évek legvégén, illetve a huszadik század elején. A háromfelvonásos darabot nem kisebb személy, mint Richard Strauss vezénylésével mutatták be Wiemarban, ahol Jancsi szerepét Strauss későbbi felesége, Pauline de Ahna alakította. Az 1893-as ősbemutató után mindössze pár évet kellett várni a darab magyarországi bemutatójára, majd alig telt el két év, és 1897-ben már a mű ötvenedik hazai előadását ünnepelték. Ez alkalommal maga Humperdinck vezényelte a produkciót az Ybl-palotában.

Manapság viszont a Jancsi és Juliska nem tartozik a legnépszerűbb operák közé, holott a zenéje könnyen befogadható, dallamos, élvezetes. A wagneri elveket követő komponista igyekezett a komor zenekari részleteket és a vezérmotívumos technikát népies, a gyermekek világát idéző dallamvilággal párosítani. A népiesség helyenként nem is Wagnerre, inkább Carl Maria von Weber Bűvös vadászára emlékeztet.

 

jancsi juliska 1

 

Ugyanakkor elgondolkoztató Gustav Mahler kijelentése a darabról, miszerint az „kitűnő mesterségbeli tudásról tanúskodik, de valójában nem meseszerű”. Maga a történet már eredeti formájában is elég horrorisztikus, és az opera librettójából is árad a nyomor naturalista ábrázolása, a szülők tehetetlen kegyetlensége gyermekeikkel szemben, annak ellenére, hogy a zeneszerző nővére – aki a szövegkönyvet írta – igyekezett finomítani az eredeti történeten. A mese mondanivalóját inkább az idősebb korosztály, nem pedig a gyerekek értik meg a maga teljességében. Meseopera voltából fakadóan azonban a darabot mindig is gyermekeknek szánt műként kezelték, és talán ez is szerepet játszik abban, hogy manapság már ritkán látott vendég a világ operaházaiban. A Grimm-mesék világa a mai fiatalság többsége számára meglehetősen idegen. A rendezői színház eszköztárával azonban a Jancsi és Juliskából ma is izgalmas előadások hozhatóak létre a fiatalok és a felnőttek számára is.

A fiatal spanyol rendező, Rafael R. Villalobos nem is vállalkozott rá, hogy a hagyományos előadások sémája szerint állítsa színpadra a darabot, inkább egy merész gondolattal az egész történetet egy modern nagyvárosba helyezte. Ezzel erősen a magyar nyelven énekelt szövegkönyv ellen dolgozott, hiszen sok esetben éppen az ellenkezőjét láttuk a színpadon annak, amiről énekeltek. A második felvonásban volt a legélesebb ez a kontraszt, ahol eredetileg a gyerekek epret szednek az erdőben, árnyakat látnak a láp felett, és megszólal a kakukk is, de mindeközben egy lepusztult sikátorban (vagy gyárudvarban) vannak, jelzőlámpák veszik őket körül. Nem tartanak kosarat a kezükben, és epret sem szednek; igazán furcsa ebben a környezetben a kakukk madár hangja is.

 

jancsi juliska 2

 

Ugyanakkor remekül kidolgozott karaktereket kapunk: a szegénységük közepette az éhezés elleni tehetetlenségében a gyerekeit bántalmazó anyát, a meglehetősen infantilis apát, a cukorkagyáros, gyerekrabló „boszorkányt” és a szegény gyerekeket, akiknek ebben a kegyetlen, patkányoktól hemzsegő környezetben nem egyszerű az életük. (Édességgyárában a boszorkány patkánnyá változtatja az ott dolgozó gyerekeket, akik valamiféle bizarr emberkísérlet részesei.) Ahogy az eredeti Grimm-mesében, itt is a társadalom peremén élő nyomorultak jelennek meg a színpadon, csak éppen Villalobos nem a meseszerűség kidomborítására, hanem a nyomor, a kiszolgáltatottság ábrázolására helyezi a hangsúlyt. Az egész előadás központi eleme az éhezés, a nélkülözés: a gyerekek kukáznak és az édességek, élelmiszerek üres zacskóit szagolgatják, így játszva el a gondolattal, hogy milyen lehet ezeknek a finomságoknak az íze.

A naturalisztikus színpadkép ellenére a rendezésnek szürrealisztikus elemei is vannak, hiszen akár a gyárakban patkányként dolgozó gyerekek, akár a közlekedési jelzőlámpák szimbólumokként is felfoghatóak, ahogy a színfalra rajzolt macska is. A rendező a történet pszichológiai értelmezését fontosabbnak tartotta a klasszikus előadások realisztikus látványvilágánál. Ennek köszönhetően egy idő után már nem volt zavaró számomra az sem, hogy másról énekelnek, mint ami a színpadon történik.

Villalobos nem siklik át a részletek felett, odafigyel az énekesek színészi alakítására, igyekszik a történet mélyebb értelmezését is feltárni, miközben ötletkavalkádja nem vonja el figyelmünket a zenéről. Nem esik bele abba a hibába sem, hogy túlmagyarázza, vagy szimbólumokkal túlságosan megterhelje az előadást.

A rendezői koncepció felfogható a modern világ kritikájának is. Ma is világszerte kihasználják a gyerekmunkásokat, a nélkülözés – különösen a harmadik világban – millió kiskorú életét keseríti meg. A szülők tehetetlenségükben nem sokat tudnak tenni sorsuk jobbra fordulása érdekében, a bennük felgyülemlett frusztrációt pedig sok esetben azokon vezetik le, akik semmiről sem tehetnek: a gyerekeken.

 

jancsi juliska 3

 

A két szereposztásnak voltak gyenge pontjai, de a jól átgondolt rendezés mellé alapvetően színvonalas zenei megvalósítás társult.

Balga Gabriella az elmúlt hónapokban premierek egymásutánjában csillogtathatta meg tehetségét. Most sem kellett csalódnunk a fiatal énekesnőben. Jancsi szólamát is magabiztosan, szép dallamíveket formálva, árnyalatokban gazdagon adta elő, miközben színészi teljesítményére sem lehetett panaszunk.

A második szereposztás Jancsija a szintén ígéretes fiatal tehetség, Kálnay Zsófia volt. Mivel szopránja sötétebb színezetű, ezért számomra ideálisabb választás volt a szerepre. Mind vokálisan, mind színészileg kellő játékossággal, hitelesen formálta meg a fiatal fiú alakját.

A másik címszerepre azonban nem sikerült minden tekintetben kifogástalan énekest találni. Színpadi megjelenésüket tekintve mind Ducza Nóra, mind pedig Nánási Helga ideális Juliska volt, színészileg is kétségtelenül jó teljesítményt nyújtottak. Technikailag jól elsajátították szólamukat, mindketten győzték szuflával a magas fekvésű szólamot, de éneklésük árnyalatokban szegény volt, a zenekart pedig több esetben nem sikerült áténekelniük.

 

jancsi juliska 4

 

Az anya szerepét az első estén Schöck Atala keltette életre határozott színpadi jelenségként, szépen kiemelve a figura erőszakosságát, jól kamatoztatva a Wagner-szerepekben szerzett tapasztalatait. Valamivel halványabb és egyenetlenebb vokális produkciót nyújtott a második szereposztás Gertrúdjaként Megyesi Schwartz Lúcia, aki azonban színészi alakításával feledtetni tudta az énekesi teljesítmény hiányosságait.

Az apát az első szereposztásban Haja Zsolt formálta meg a tőle megszokott egyenletes és színvonalas vokális teljesítményt nyújtva. Szegedi Csaba a második szereposztásban alakította a szerepet, vokálisan kicsit egyenetlenebbül, színészileg viszont hitelesebben ábrázolva a figura infantilitását.

Boszorkányként Wiedemann Bernadett szerepformálása olykor meglehetősen elnagyolt, de annál hatásosabb és kellőképpen ellenszenves volt. Az egy-egy élesebben megformált hang is jól illett ehhez a „boszorkány-felfogáshoz”. Németh Judit boszorkánya valamivel visszafogottabbnak tűnt, de nem kevésbé volt antipatikus, ő is telitalálat volt.

Az Altatómanócska és Ébresztőmanócska kisebb szerepeiben fellépő énekesnők (Simon Kriszta, Zavaros Eszter, valamint Nagy Zsófia és Keretesi Ingrid) több, mint korrekt teljesítményt nyújtottak, és a gyermekkar is szépen helytállt az utolsó felvonásban.

Kovács János karmester irányításával a zenészek precízen összehangolva, árnyalatokban gazdagon, szép, letisztult hangzásvilággal játszottak, a lírai részeket ugyanolyan hatásosan interpretálva, mint a népdalok világát vagy a keringő ritmikáját idéző játékosabb részeket.

Az előadás azonban igencsak megosztotta a közönséget: akik kisebb gyerekeknek szóló produkciót vártak, valószínűleg csalódtak. Bár a műsorfüzetben a szervezők igyekeztek a nézőket figyelmeztetni, legközelebb érdemes lenne az előadást „10 éven felülieknek” helyett „14 éven felülieknek” ajánlani.

 

Péter Zoltán

 

(fotók: Csibi Szilvia, Rákossy Péter)

 

jancsi juliska 5

 

 

***

 

2017. december 9., és 10., Erkel Színház

Engelbert Humperdinck:
Jancsi és Juliska

 

 A Grimm-testvérek azonos című meséje nyomán a szövegkönyvet írta Adelheid Wette

Magyar szöveg: Róna Frigyes

Díszlettervező: Emanuele Sinisi

Jelmeztervező: Rafael R. Villalobos

Koreográfus: Sebestyén Csaba

Dramaturg: Orbán Eszter

Angol nyelvű feliratok: Arthur Roger Crane

A gyermekkar vezetője: Hajzer Nikolett

Karmester: Kovács János

Rendező Rafael R. Villalobos
 

Szereplők:

Jancsi - Kálnay Zsófia / Balga Gabriella

Juliska - Ducza Nóra / Nánási Helga

Péter (Apa) - Szegedi Csaba / Haja Zsolt

Gertrúd (Anya) - Megyesi Schwartz Lúcia / Schöck Atala

Boszorkány - Németh Judit / Wiedemann Bernadett

Altatómanócska - Simon Krisztina / Zavaros Eszter

Ébresztőmanócska - Nagy Zsófia / Kertesi Ingrid