ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Opera-paródia?

Opera-paródia?

"A varázsfuvola" Alföldi Róbert rendezésében. Kritika és villáminterjú az egyik szereplővel.

A hazai közönség az utóbbi egy évben több új Varázsfuvola-produkciót is megtekinthetett: tavalyi évadjában az Operaház újította fel a darabot Szinetár Miklós rendezésében, idén március elején a Művészetek Palotájában Fischer Iván, a hónap végén pedig a Győri Nemzeti Színház produkciójaként Szűcs Gábor állította színpadra Mozart népszerű daljátékát. A három rendezés közös vonása volt, hogy a mese felől közelítettek a történethez és alapvetően azt vitték színre, amit a szerzői utasítások előírtak. Egyik rendező sem vállalkozott rá, hogy radikálisan új kontextusba helyezze a történetet (erre hazai produkció keretein belül legutóbb Marton László 2009-es rendezésében került sor). Most azonban a Thália Színházban, a Szegedi Nemzeti Színháznak az Alföldi Róbert által jegyzett, az Armel Operaverseny keretében debütált felújítása erre tett kísérletet, egy sokak számára talán vitatható, ugyanakkor számos erényt felmutató rendezésben.

 

Alföldi Róbert már az Armel Operafesztivál sajtótájékoztatóján elmondta, hogy Varázsfuvola-rendezése kapcsán nem gondolkodik semmilyen szimbólumrendszerben. Állítása szerint e nélkül is sötét mélyre lehet menni ebben a történetben, a lehető legkézenfekvőbb kérdések felvetésével”. Ennek köszönhetően a szabadkőműves jelképeket száműzte a színpadképből, a beavatási szertartásra való utalások nagy részét kihúzta az alaposan megkurtított dialógusokból. Tény, hogy így feszesebb lett a dramaturgia, gyorsabban pörögtek a színpadi események.

 

 

VarázsfuvolaArmel 1
Somogyvári Tímea Zita, Dobrotka Szilvia, Laczák Boglárka, Marlène Assayag és Hanczár György

 

 

VarázsfuvolaArmel 2
Szélpál Szilveszter

 

 

A színpadra állítás elsősorban az irónia és a paródia eszközeivel élt, miközben pszichologizált is. Első benyomásra nem magát „a Varázsfuvolát, inkább annak paródiáját, illetve a szerelmesek kálváriájának a hagyományostól eltérő megközelítését láthattuk. Nem biztos, hogy Alföldi Róbert összetett rendezése egyetlen előadás megtekintése után megérthető a maga teljességében. Az azonban nyilvánvaló: bár az előadás csakugyan parodizál és - egyesek szerint talán magából Mozart operájából is csúfot űzve - szórakoztatni szeretne, ennél jóval többről is szó van.

 

A történetet a rendezés egy szanatóriumra vagy pszichiátriai intézetre emlékeztető térbe helyezte. Sarasto és az Éj királynője orvosi köpenyben, Monostatos és a három udvarhölgy ápolónak öltözve, az énekkar tagjai a szanatórium betegeiként és orvosaiként léptek színpadra. Tamino és Pamina szorongó tizenévesekre, Papageno képzelt madaraival és folyamatos félelmeivel egy mentális problémákkal küszködő tinédzserre emlékeztetett. Velük szemben Papagena nem volt a szanatórium lakója. Szürke kapucnis pulóverben jelent meg a színpadon, amit hátra hajtva egy kedves fiatal lány képe tárult fel Papageno előtt.

 

 

VarázsfuvolaArmel 3
Deim Zoltán, Jobbágy Patrik, Szabó Márton

 

 

VarázsfuvolaArmel 4
Hanczár György

 

 

A fiatalok szorongását egyrészt a rájuk törő külvilág erőszakossága, másrészt a társtalanságtól való félelem okozhatta, ami ugyanakkor a másik iránti érzelmek kimutatásának nehézségeivel társult. (Hiszen a szerelem és a szexualitás újfajta dimenziókat nyitnak meg a fiatalok előtt, ugyanakkor félelmet és szorongást is okozhatnak.) Tamino őrlődik Pamina miatt, mivel a lány korábban nem tapasztalt érzéseket kelt benne, amik megrettentik. Papageno pedig mintha menekülni igyekezne a valóság elől a szanatórium biztonságos közegébe, ahol nyugodtan képzelheti, hogy a főnővér az Éj királynője, akinek madarakat fogdoshat. Papagénával való találkozása rántja vissza a valóságba és teljesíti be elfojtott vágyait.

 

Mint említettem, az előadásban számos parodisztikus elemmel találkozhatunk, amivel a rendező egyrészt megfosztotta az operát az évszázadok során rárakódott kliséktől, másrészt teljesen deheroizálta azt. Alföldi a patetikus elemeket száműzve igyekezett lecsupaszítani a darabot és így felépíteni saját olvasatát a történetről. Papageno bűvös csengettyű helyett gyógyszeres üveget, Tamino varázserejű hangszer helyett egy piros szívószálat kapott az udvarhölgyektől. Az énekesek a komoly mondanivalót több esetben komikus színpadi mozgással súlytalanították, és nem hiányoztak a direkt szexuális utalások sem (az udvarhölgyek erotikus guggolásokat végeztek az eszméletlen, alsónadrágra vetkőztetett Tamino felett, Monostatos a nadrágjában matatott Pamina elfogása után stb.). A fiatalok szorongásaival szemben megjelenő komikus elemek éles kontrasztot alkottak. Ezzel talán arra utalt a rendező, hogy a szerelmesek gondjai és gyötrelmei a tizenévesek szorongásai, amelyeknek a felnőttek már nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget.

 

Legalábbis erre engedett következtetni a kórházi ágyban fekvő Pamina homlokára atyai csókot adó Sarastro, aki ezzel mintha az életbe indítaná el a fiatal lányt. Ez a jelenet késztetheti a befogadót arra az asszociációra is, miszerint a beavatás - már ha mindenáron szeretnénk ilyesmit látni a rendezésben - a felnőtté válás rituáléja. Hiszen szexuális érettségünkkel az emberi kapcsolatok egy magasabb fokát ismerjük meg, a párkapcsolatot, amely teljesen megváltoztatja számunkra a körülöttünk lévő világot. Ez pedig nem csak örömöt és boldogságot, de szorongást is okozhat, a gyermekkor elhagyásának talán legnyilvánvalóbb jelét láthatjuk benne.

 

 

VarázsfuvolaArmel 5
Jelenet

 

 

VarázsfuvolaArmel 6
Kovács Éva és Szélpál Szilveszter

 

 

Alföldi Róbert - nem meglepő módon - elsősorban a színészi munkára helyezte a hangsúlyt. Rendezésésnek nagy érdeme, hogy az énekesek operaszínpadon szokatlanul kiforrott és hiteles színészi játékkal formálták meg a figurákat, miközben mindennek és mindenkinek megvolt a pontos helye a színpadon és szerepe az előadásban.

 

A versenyszerepet éneklő Marlène Assayag magabiztos színpadi jelenléttel, a figura fúriaszerű őrjöngéseire koncentrálva alakította az Éj királynőjének szerepét. Szép színű, nem túl átütő erejű szopránja ideális az 1800-as évek előtti repertoár darabjaihoz, technikailag pedig a szólam legnehezebb részeit is szépen megoldotta, koloratúrái pontosak  voltak.

 

Jekl László Sarastrója jóval problematikusabbnak bizonyult: miközben színészi alakítása hatásos volt, énekesi teljesítménye igen gyengére sikerült. A magasabb regiszterekben jobban teljesített, szólama extrém mélységei azonban rendre kifogtak rajta (ezt a szerepet csak mélybasszusra szabad bízni, Jekl László pedig basszbariton).

 

Hanczár György eddig musical szerepekben jeleskedett, operai szerepekben - ha jól tudom - még nem volt lehetősége kipróbálnia magát. Kellemes meglepetést okozott: igen szépen megbirkózott Tamino igényes szólamával, színészileg pedig hitelesen alakította a szerepet.

 

Az est másik tenoristája, Kiss Tivadar ezúttal is bizonyította, hogy kitűnő karaktertenor, és szemmel láthatóan nagyon élvezte is Monostatos szerepének megformálását.

 

Kovács Éva éneklése technikailag nem volt ugyan kifogástalan, de érzelemgazdagon és szép hangszínnel énekelte Paminát, jól kiaknázva a szerepben rejlő lehetőségeket.

 

Szélpál Szilveszter remekül komédiázott Papgeno szerepében, és könnyedebb baritonhangja is alkalmassá tett a szerepre, bár vokális teljesítményét kicsit kiforratlannak éreztem.

 

 

VarázsfuvolaArmel 7
Kovács Éva, Hanczár György és Kiss Tivadar

 

 

VarázsfuvolaArmel 8
Kovács Éva

 

 

A három udvarhölgy - Somogyvári Tímea Zita, Dobrotka Szilvia, Laczák Boglárka - egyenletes vokális teljesítményt nyújtott, akárcsak az öreg pap szerepét éneklő Andrejcsik István. A fiatal Gyüdi Eszter bájosan alakította Papagenát. A három ifjút éneklő Deim Zoltán, Jobbágy Patrik és Szabó Márton ügyesen oldotta meg feladatát.

 

A Szegedi Nemzeti Színház Énekkara üzembiztosan énekelt, olykor a rendezés szellemétől idegen patetikus hangot sem nélkülözve.  Gyüdi Sándor kezei alatt a Szegedi Szimfonikus Zenekar összességében karakteresen, színesen, bár némiképp egyenetlen színvonalon, kisebb gikszerekkel, pontatlanságokkal muzsikált. A teljességhez azonban hozzátartozik, hogy a Thália Színház akusztikája korántsem ideális operaelőadásokhoz, ami rontott a zenei összképen. A második sorban ülve számomra a zenekar olykor-olykor becsúszó kisebb hibái is jobban hallatszódtak, máskor pedig a kórus megszólalásai produkáltak akusztikai egyenetlenségeket. Az énekeseket is hol jobban, hol rosszabbul lehetett hallani.

 

A színpadra állítás tekintetében egy átgondolt, egyedi, érdekes produkció született, a zenei megvalósítás pedig bizonyára javulni fog a következő évadban a Szegedi Nemzeti Színházban.

 

 

Péter Zoltán

 

 

Fotók: Kállay-Tóth Anett

 

 

 

VarázsfuvolaArmel 9
Kovács Éva és Kiss Tivadar

 

 

VarázsfuvolaArmel 10
Marlène Assayag és Kovács Éva

 

 

VarázsfuvolaArmel 11
Kovács Éva és Jekl László

 

 

VarázsfuvolaArmel 12
Gyüdi Eszter

 

 

 

*

 

 

Interjú Gyüdi Eszterrel

 

 

Az előadáson Papagenát a mindössze 21 esztendős Gyüdi Eszter alakította. Villáminterjú a (leendő) énekesnővel.

 

 

Feltételezem, hogy még tanul. Hol és pontosan mit?

 

A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán tanulok klasszikus ének szakon. Másodéves hallgató vagyok, Andrjecsik István a tanárom.

 

Hogyan került be ebbe a produkcióba?

 

Elmentem a meghallgatásra és beválogattak.

 

Ez volt az első opera fellépése?

 

Igen, eltekintve a két iskolai vizsgadarabtól. Tóth Péter Árgyélus királyfi című operájában énekeltem az egyik Hollólányt, illetve Verdi Don Carlosában Tebaldót.

 

 

 VarázsfuvolaArmel Gye
Gyüdi Eszter

 

 

Az már eldőlt, hogy a hangfaja szoprán?

 

Nem, egyelőre úgy tűnik, hogy inkább mezzoszoprán, bár fölfelé nyílik a hangom. Papageno szólamának lágéja azért elég magas nekem. Nem tudom, hogy mezzoszoprán leszek-e vagy szoprán, ez ugyanis fél évről fél évre változik. Úgyhogy a mostani is egy ideiglenes állapot.

 

A mai volt az első igazi operafellépése. Mit tartott a legnehezebbnek?

 

Talán azt, hogy a jelenetek között a színfalak mögött is meg tudjak tartani egy olyan állapotot, hogy amikor kimegyek a színpadra, ismét Papagena legyek, és ne az az ember, aki az előadás alatt hátul készülődött. Ezen kívül nem tudtam, hogy milyen hatással lesz rám a fellépés előtti izgalom, mit hoz ez ki belőlem. Szerencsére jó hatással volt rám, a színpadon eszembe sem jutott, hogy félnem kellene valamitől.

 

- csb -

 

 

 

VarázsfuvolaArmel 13
Jelenet

 

 

VarázsfuvolaArmel 14
Szélpál Szilveszter és Gyüdi Eszter

 

 

VarázsfuvolaArmel 15
Jelenet

 

 

VarázsfuvolaArmel 16
Jelenet

 

 

 

 ***

 

 

 

2015. június 29., Thália Színház

 

Armel Operaverseny és Fesztivál

 

 

Wolfgang Amadeus Mozart:

 

 

A varázsfuvola

 

 

Díszlet és jelmez: Tihanyi Ildikó

Karigazgató: Kovács Kornélia

Súgó: Molnár Tünde

Ügyelő: Kürtös Petra

Zenei asszisztensek: Zalánki Rita, Flórián Gergely, Görög Enikő

Rendezőasszisztens: Toronykőy Attila

 

Rendező: Alföldi Róbert

 

Vezényel: Gyüdi Sándor

 

 

Versenyszereplő:

 

Az Éj Királynője – Marlène Assayag (Franciaország)

 

 

További szereplők:

 

Sarastro - Jekl László

Tamino - Hanczár György

Pamina - Kovács Éva

Papageno - Szélpál Szilveszter

Papagena - Gyüdi Eszter

Monostatos - Kiss Tivadar

Öreg pap - Andrejcsik István

Az Éj Királynőjének udvarhölgyei - Somogyvári Tímea Zita, Dobrotka Szilvia, Laczák Boglárka

Első, második, harmadik ifjú - Deim Zoltán, Jobbágy Patrik, Szabó Márton

Első őrtálló - Szondi Péter

Második őrtálló - Taletovics Milán

 

Közreműködik: A Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Szegedi Nemzeti Színház énekkara