ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

head main kritikak

Innen kellene továbblépni

Innen kellene továbblépni

Beszámoló Rossini: A sevillai borbély című vígoperájának premierjéről.

A Magyar Állami Operaház legújabb premierjéhez Békés András 1986-os rendezése szolgált alapul, amelyet most Kovalik Balázs "aktualizált" és állított színpadra.

 

Az eredeti produkcióhoz hasonlóan a főszerepeket ezúttal is pályájuk elején álló énekesek kapták. Február 13-án este (az első premierről és szereposztásról van szó) Rosina szerepében Yang Li, Almaviva gróf szerepében Megyesi Zoltán (ő eredetileg csak a második premieren énekelt volna, de Vadász Dániel betegsége miatt péntek este is ő énekelt), míg Figaro szerepében Szegedi Csaba lépett színpadra.

 

A rendezés szerintem ötletes és szellemes volt, az énekesi teljesítmények viszont közepesre és egy kicsit iskolásra sikeredtek.

 

Főpróba: Sárkány Kázmér, Yang Li,
Vadász Dániel (a premieren nem ő énekelt),
Szegedi Csaba (fotó: Magyar Állami Operaház)

 

 

A rendezéssel kapcsolatban nem tudom pontosan, mi az, ami már Békés András 1986-os rendezésében is benne volt és mi az, amit Kovalik Balázs tett ehhez hozzá. (Bár az előadás előtt a színpadra lépő és a megváltozott szereposztást bejelentő rendező emlékeztette a közönséget Hérakleitoszra, miszerint "kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni", a korábbi rendezést nem ismerő néző természetesen nem tudja az akkori és a mostani előadást összehasonlítani.) "A rendezés a dinamikára és a mozgásra épül..."
A rendezés alapvetően a dinamikára és a mozgásra épül, hatalmas, fehér függönyök mozognak fel, le, és oldalra, sőt, az egyes tárgyak (asztalok, székek) is gurulnak. Ez a szellemes megoldás tényleg mozgalmassá és dinamikussá tette az előadást és tökéletesen illik Rossini sziporkázó, pergő vígoperájához. A függönyök mozgatását azonban néha már túlzónak és öncélúnak éreztem. A világos színek kellemes színpadi hátteret adtak ennek a zseniális, "napsugárból szőtt" vígoperának (Till Géza fogalmazott így Opera című könyvében) és a szereplők mozgásából, mozgatásából nem hiányoztak a humoros elemek sem.
Kovalik Balázs egyébként szereti az énekeseket igen kockázatos akrobata mutatványokra késztetni: az Anyegin előadásán például azon izgulhattunk, hogy a két méter magasból történő leugrásoknál bokáját töri-e valamelyik énekes, most pedig az Almavivát alakító Megyesi Zoltán miatt lehet aggódni, aki szerenádját egy létra tetején énekelte el; pedig már maga az ária is egy "nyaktörő mutatvány". (Lehet persze, hogy a létra már az eredeti rendezésben is ott volt.)

 

Főpróba: Yang Li és Sárkány Kázmér (fotó: Magyar Állami Operaház)

 

 

Ami az énekeseket illeti: ennyi nagy szerepet kizárólag fiatal énekesekre bízni elég kockázatos, még akkor is, ha ott volt mellettük a színpadon a főszerepnek is tekinthető Bartolo szerepében Sárkány Kázmér, Basilióként pedig Rácz István.

Sajnos igen sok hamis hangot hallhattunk. (Hogy mennyire nehéz a recitativókat, azaz az áriákat, duetteket összekötő "énekbeszédet" pontosan és jól énekelni, azt jól példázza, hogy ezekben volt a legtöbb hamis hang.)

Az Almaviva grófot játszó Megyesi Zoltánnak szép tenor hangja van, amely kitűnően alkalmas például Mozart szerepek eléneklésére. (Pár nappal ezelőtt, a Művészetek Palotájában bemutatott Purcell operában, a Tündérkirálynőben is meggyőzően énekelt). Most azonban haloványabb volt, és mintha ő maga sem igazán bízott volna magában. Pedig nem énekelt rosszul, ez a szólam a legkifinomultabb bel canto énektechnikával rendelkező énekesek számára sem egyszerű feladat és Megyesi Zoltán a bravúros futamokat is igen pontosan énekelte. A legkevésbé sem volt azonban felszabadult, a játéka egysíkú volt és igencsak hiányoltam az énekléséből és a játékából a temperamentumot (olasz operáról van szó!).

 

Főpróba: Megyesi Zoltán (fotó: Magyar Állami Operaház)

 

 

Yang Li-vel kapcsolatban részben hasonlókat tudok mondani. Összességében nem volt rossz, a játéka valamelyest felszabadultabb is volt, mint tenorista kollégájáé és igen pontosan énekelte a szólamát. Mind az éneklése, mind pedig a játéka azonban egysíkú volt egy kicsit. Hiányoltam a hangjából az árnyalatokat, a hangszín váltásokat (a recitativókban pedig olykor kifejezetten kellemetlen volt a hangja). A játékában volt báj, a hangja szép szopránhang, de ő sem nyújtott sokkal többet annál, mint ami egy operaházi premieren minimálisan elvárható.

Az este legnagyobb tapsát a Figarót éneklő Szegedi Csaba kapta. A fiatal bariton hangja ígéretes, a mélyebb regiszterben szebb, a magas hangoknál egy kicsit elvékonyodik. A többieknél felszabadultabban és jobban játszott, egyértelműen kiderült, hogy egy nagyon színpadképes énekesről van szó.

 

Főpróba: Vadász Dániel (a premieren nem ő énekelt),
Szegedi Csaba, Rácz István, Érsek Dóra, Yang Li (fotó: Magyar Állami Operaház)

 

 

Sárkány Kázmér természetesen jóval rutinosabb énekes, és ezt a játéka is igazolta. Nem egy hatalmas bariton hang, de szórakoztatóan formálta meg Bartolo doktor buffo szerepét és igen jól adta elő a bravúros áriát is, a legpergőbb részeknél is lépést tartva a zenekarral.

Rácz István énekelte Don Basilio basszus szerepét. Az ő esetében egy kicsit többet vártam. A tőle megszokottól eltérően most a mély hangok sem szóltak igazán szépen, és bár rutinja átsegítette, mintha nem igazi meggyőződéssel lett volna jelen a színpadon.

Berta szerepe lényegesen kisebb, mint az előbb említett szereplőké. Van azonban egy áriája, ami technikailag nem túl nehéz, ugyanakkor kitűnő alkalom arra, hogy egy fiatal, kevésbé ismert énekesnő bemutatkozzon. A Bertát pénteken este éneklő Érsek Dóra azonban az este egyik legjobb előadójának bizonyult, ha nem a legjobbnak. Valaki azt mondta nekem az előadás után, hogy kifejezetten hiba volt a szerepet Érsek Dórára bízni, mert így derült ki igazán, mit kellene nyújtaniuk a többieknek. Ez így talán túlzás és persze egy kicsit igazságtalan dolog Berta szerepét a főszereplők szólamával összehasonlítani. Érsek Dóra azonban ebben a kis áriában is sokat tudott nyújtani, többféle hangszínnel énekelt, és a játéka is magabiztos volt. Ha mindenki ilyen színvonalon énekelte volna a saját szólamát, akkor egy kiváló előadást láttunk volna. Érsek Dórára mindesetre kíváncsi lettem, meglátjuk, mire lesz képes nagyobb szerepekben.

 

Főpróba: Érsek Dóra, Sárkány Kázmér, Yang Li,
Vadász Dániel (a premieren nem ő énekelt), Rácz István,
Szegedi Csaba (fotó: Magyar Állami Operaház)

 

 

Az énekesekkel kapcsolatban azért azt is el kell mondani, hogy az inkább közepesnek nevezhető teljesítmények ellenére valamennyien intelligensen, kifinomultan és jó ízléssel énekeltek. "Intelligensen, kifinomultan és jó ízléssel énekeltek..." (Bár sokan nem értenének egyet velem, én egy-egy áriában azért nem bántam volna néhány "kevésbé ízléses" díszítést, vagy a kelleténél hosszabban kitartott magas hangot - sok legendás élő felvételen hallhatunk ilyeneket -, de mégsem baj, hogy ezúttal ezeket elhagyták. Akkor szabad ilyesmivel próbálkozni, ha az énekes már tökéletesen birtokában van a szerepnek.)
Azt is el kell mondanunk, hogy valamennyi énekes nagyon megtanulta a szerepét és olyan jelenetekben is "együtt maradtak", mint például az első felvonás fináléja, ahol még egy sokkal rutinosabb előadógárda is gyakran szétesik. Most nem estek szét, ami persze a sok gyakorlás mellett köszönhető Oberfrank Péter karmesternek is.
A zenekarról egyébként hasonlót tudok mondani, mint az énekesekről: nem brillíroztak éppen, de megoldották a feladatot.

Reményteljes fiatal énekes társulatot láttunk és hallottunk, egy még kiforratlan előadáson. Innen kell - és érdemes - továbblépniük.


Csák Balázs

 

 

2009. február 13.
Magyar Állami Operaház

 

Gioacchino Rossini

A SEVILLAI BORBÉLY

 

Vígopera két részben

Szövegíró - Cesare Sterbini
Magyar nyelvű feliratok - Thullner Zsuzsanna
Rendező (Erkel Színház, 1986) - Békés András
Díszlettervező - Székely László
Az Operaház színpadára alkalmazta - Kovalik Balázs
Jelmeztervező - Wieber Marianne
Karigazgató - Szabó Sipos Máté
Karmester - Oberfrank Péter

Gróf Almaviva - Megyesi Zoltán
Bartolo, orvos - Sárkány Kázmér
Rosina, a gyámleánya - Yang Li
Figaro, borbély - Szegedi Csaba
Basilio, zenemester - Rácz István
Berta, Rosina nevelője - Érsek Dóra
Fiorello, a gróf szolgája - Geiger Lajos
Őrtiszt - Vághelyi Gábor
Ambrosio, Bartolo szolgája - Tóth Béla