18 óra, Kamaraszínház
A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar Magánének Tanszékének vendégjátéka
NYIKOLAJ RIMSZKIJ-KORSZAKOV:
SZADKO
Opera két részben
Libretto – Nyikolaj Rimszkij-Korszakov és Vlagyimir Ivanovics Belszkij
Szadko – Megyesi Zoltán m.v.
A kék óceán király – Koczor Kristóf
Volhova – Kovács Éva, Bobanj Rebeka
Nyezsata – Krajnyák Dalma
Ljubava – Barabás Annamária, Horák Renáta
Jelenés – Taletovics Milán
Zongorán közreműködik: Pál Tamás, Komáromi Júlia
Rendezte: Toronykőy Attila
Tanszékvezető: Dr. Temesi Mária
I. felvonás
Novgorodban ünnepelnek. Csatlakozna hozzájuk Szadko is, ám ő nem a múlt dicsőségéről, hanem egy merész jövőről énekelne, ezért kinevetik. A megbántott hős egy tó partján keres vigaszt. A lemenő napnál hirtelen hattyúk tűnnek fel, amelyek földet érve lányokká változnak át. Köztük van a Tenger királyának legkisebb lánya, Volhova, akinek Szadko elnyeri a szívét.
Szadko felesége, Ljubava eközben egész éjjel férjét várja. Amikor végül Szadko hazaér, ügyet sem vet rá – gondolatai Volhova körül forognak.
Szadko fogad a kereskedőkkel, hogy az Ilmeny-tóban aranyhalat tud fogni. A fogadás tétje: saját feje a kereskedők vagyonával szemben. Volhova ajándékának segítségével megnyeri a fogadást, felszerel harminc hajót, és tengerre száll.
II. felvonás
Hosszú vándorútja során Szadko megismerkedik a Varég-föld, India és Velence szépségeivel. A flotta hazafelé tart, mikor Volhova szólítja, és Szadko érte a tengerbe veti magát.
Szadko dala a Tenger királyának erejét dicsőíti, aki jutalmul hozzáadja a lányát. A menyegzőt egy jelenés szakítja meg: Szadkónak haza kell térnie. Volhova azonban nem lehet földi társa, csak mint folyó kísérheti el választottját.
Szadko elbúcsúzik Volhovától. Ljubava visszakapja hitvesét, a novgorodiak pedig köszöntik a hőst, aki a Volhov folyóval ajándékozta meg őket.
(Forrás: Miskolci Operafesztivál)
KÉPEK AZ ELŐADÁSRÓL
(Fotók: Operaportál)
Kapcsolódó oldalak ezen a honlapon:
"Sikerült a szükségbõl erényt kovácsolni" (Interjú Megyesi Zoltánnal)