Életének 80. évében, 2020. december 30-án elhunyt Sólyom-Nagy Sándor operaénekes, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze.

Sólyom-Nagy Sándor 1941-ben született Siklóson. A Zeneakadémia ének-opera szakán végzett 1966-ban Maleczky Oszkár és Kutrucz Éva tanítványaként. Operaénekes és művésztanár diplomája megszerzése után az Operaház magánénekese lett.

Első főszerepe Scarpia volt Puccini Tosca című operájában. Az Operaházban elsősorban a romantikus és a verista operairodalom – Wagner, Donizetti, Verdi, Puccini, Leoncavallo és Erkel – bariton szerepeiben aratott sikereket, de fellépett Monteverdi, Mozart, valamint 20. századi zeneszerzők – R. Strauss, Gershwin, Kodály, Szokolay, Balassa – műveiben is, emellett elismert oratórium- és dalénekes volt. Több mint 80 szerep eléneklése után 2009-ben vett búcsút a színpadtól.

Verdi: Rigoletto - "Cortigiani..."

Számos alkalommal lépett fel külföldön is: Münchenben, Grazban, Bécsben, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban, Olaszországban. 1981-től több mint két évtizeden át volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó közreműködője, ahol közel 250 előadásban vett részt. Több operafilmben is szerepelt (Bánk bán, Fidelio, Parasztbecsület). Művészetét számos rádió- és több mint 30 lemezfelvétel is őrzi, többek között Liszt Krisztus és Szent Erzsébet legendája című oratóriuma, Goldmark operája, a Sába királynője vagy Mahler Egy vándorlegény dalai című ciklusa.

1986-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanáraként is dolgozott.

Petúr (kép a Bánk bán filmváltozatából)

Munkásságát 1972-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1977-ben Érdemes Művész, 1988-ban Kiváló Művész kitüntetésben, 1998-ban Kossuth-díjban részesült. Az Opera 2007-ben választotta Örökös Tagjai és Mesterművészei közé.

Sólyom-Nagy Sándort az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti, búcsúztatásáról később intézkednek.

(fotó: Magyar Állami Operaház / Éder Vera)