head main hirek

Elhunyt Mirella Freni

Elhunyt Mirella Freni

Február 9-én, 84 éves korában meghalt Mirella Freni szoprán.

Az elmúlt hatvan év egyik legkiemelkedőbb operaénekese az olaszországi Modenában született 1935. február 27-én. Családneve eredetileg Fregni volt, édesapja borbélyként dolgozott, édesanyja pedig egy cigaretta gyárban. (Egyébként ugyanott, ahol Luciano Pavarotti édesanyja. Ráadásul a kis Mirellát és Lucianót ugyanaz a dadus gondozta.) Hosszú operai karrierjét lírai szerepekben kezdte. Ezek közül is kiemelkedett Mimìként a Bohéméletben.

Húszéves korában, 1955-ben debütált Micaëlaként a Carmenben. Ugyanebben az évben feleségül ment későbbi tanárához, Leone Magierashoz, és ekkoriban vette fel a könnyebben kiejthető Freni nevet.

Tisztán csengő, kifejező szopránja, kitűnő jellemábrázolása révén hamar a világ vezető szopránjai közé emelkedett.  

Puccini: Bohémélet – „O soave fanciulla”; Mimì - Mirella Freni; Rodolfo - Gianni Raimondi;
La Scala, 1965

 

1960-ban meghívták Glyndebourne-ba, ahol Zerlina szerepét énekelte a Don Giovanniban, és ahová 1962-ben Susannaként tért vissza a Figaro házasságában, illetve Adina szerepében a Szerelmi bájitalban, Franco Zeffirelli rendezésében.

A Covent Gardenben Nannetta szerepében debütált 1961-ben Zeffirelli Falstaff-produkciójában, Carlo Maria Giulini vezényletével. Később ugyanitt Violettaként is fellépett Luchino Visconti Traviata-rendezésében, ismét Carlo Maria Giulini irányításával.

1962-ben Elvirát énekelte A puritánokban a Wexfordi Fesztiválon, 1963-ban pedig Mimìt, Zeffirelli Bohémélet-rendezésében, Herbert von Karajan vezényletével a milánói Scalában. Ez a produkció – amelyet filmre is vettek – több mint 200 előadást ért meg. Mirella Freni a New York-i Metropolitanban is Mimì szerepében debütált, 1965-ben.

Massenet: Manon – „Tu!... Voi!... Sì son io!...”; Manon - Mirella Freni;
Des Grieux - Ottavio Garaventa;
Modena, 1966

 

Az ezt követő években számos újabb szereppel bővítette a repertoárját, amelyek közül különösen emlékezetes marad Suzel szerepében (Fritz barátunk), Júliaként Gounod Rómeó és Júliájában, Manonként (Puccini és Massenet operájában is), valamint Liùként a Turandotban.

1974-ben vele és Placido Domingóval vették filmre a Pillangókisasszonyt (Jean-Pierre Ponnelle rendezése), amelynek címszerepét azonban színpadon soha nem énekelte.

1976-ban visszatért a Covent Gardenbe. A Scala vendégjátékban Ameliát énekelte a Simon Boccanegrában, Giorgio Strehler nagysikerű rendezésében, Claudio Abbado vezényletével.  

Puccini: Manon Lescaut – „In quelle trine morbide!”; Manon - Mirella Freni;
Teatro Del Liceu, Barcelona, 1990

 

Ekkoriban már drámaibb szerepekkel is bővítette repertoárját. Bár Desdemona (Otello), Elisabeth (Don Carlos) vagy Aida komoly kihívást jelentett az alapvetően lírai szoprán énekesnőnek, kitűnő énektechnikájának és színpadi tapasztalatának köszönhetően ezekkel is megbirkózott, ahogy remekül helyt állt verista operákban is, így az Adriana Lecouvreur és a Fedora címszerepében.

Tudta azonban, mikor kell egy szerepet visszautasítania: Turandot szerepét például nem vállalta.  

Első házassága válással végződött, 1978-ban pedig feleségül ment a világhírű bolgár basszistához, Nicolai Ghiaurovhoz. (Együtt is hallhatóak Verdi Requiemjének felvételén, amelyet Karajan dirigált.)

Csajkovszkij: Pikk dáma – Jelenet és Liza monológja; Liza - Mirella Freni;
Polina - Vesselina Kasarova; Mása - Yvette Tannenberg; Bécs, 1992

 

Vélhetően Ghiaurov hatásának is köszönhető, hogy Freni orosz operaszerepekkel és dalokkal is bővítette repertoárját, így Tatianaként (Anyegin) és Lisaként (Pikk dáma) is fellépett. Utolsó színpadi szerepe is egy Csajkovszkij-opera hősnője volt: Jeanne d’Arc Az orléans-i szűzben, amelyet 2005-ben, 70 éves korában énekelt utoljára. Nem sokkal később került sor búcsúkoncertjére is a Metropolitanben.

Mirella Freni hosszú betegség után hunyt el szülővárosában, Modenában.

 

freni louis melancon met 

fotó: Louis Melancon / MET