head main hirek

A vidéki operajátszás védelmében

A vidéki operajátszás védelmében

Nyílt levelek a magyar vidéki opera- és operett-kultúra védelmében.

LEGFRISSEBB:

 

Az alábbi linken érhető el „A magyar vidéki opera és operett-kultúra védelmében” címmel elindított petíció. Amennyiben egyetért a kezdeményezés céljaival, kérjük, itt csatlakozzon a kezdeményezéshez!

http://www.peticiok.com/a_magyar_videki_opera_es_operett_kultura_vedelmeben

 

*


Az üggyel kapcsolatos korábbi események:

 

Az alábbi levelet Bátki Fazekas Zoltán operaénekes juttatta el szerkesztőségünkbe. A későbbiek során az esetleges válaszokat, reakciókat is közöljük.

Nyílt levél a magyar vidéki opera- és operett-kultúra védelmében

tervezet

Tisztelt Miniszter Úr!

 

A magyar vidéki operaszínjátszás megszületése óta a repertoár-játékra épült. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb mesterek műveiből állandóan műsoron tartottak operákat, operetteket. A közönség így megismerkedhetett a műfajjal. Nem volt az kérdés, hogy van-e operarepertoár, játszanak-e operettet, vagy van-e zenés társulat? A feladatokat a színházak alapító okiratai rögzítették. A háború utáni leggazdagabb zenés színházi élet vidéken Szegeden, Debrecenben és Pécsett fejlődött ki. E városokban még a 70-es, 80-as években is 10-12 különböző operát játszottak. A repertoár a 90-es években kezdett jelentősen csökkenni, de még akkor is 5-8 darab ment a bemutatókon kívül. Évente 50-80, gyakran annál több operett előadást adtak elő. A színvonalat alapos műhelymunka, 20-30 fős stabil operaénekesi társulat biztosította. Rendszeresek voltak a külföldi opera-operett turnék és a vidéki tájelőadások. A tájelőadásokkal elérték az adott zenés színház minden olyan vonzáskörzetét, ahol zenés darab kiállítható volt. A műfajhoz a közönség így kisebb településeken is hozzájutott. A színházakban tánckar működött, a Pécsi Nemzeti Színháznak 1984-ig, a szegedinek 2007-ig saját zenekara volt. A gazdag repertoár prezentálta a műfaj külföldi nagyjait, Verdi, Mozart, Puccini, Wagner remekeit. Emellett a közönség rendszeresen találkozhatott a magyar operaszerzők műveivel. Nemzeti operánk, Erkel Bánk bánja a 90-es években még nemzeti ünnepeink állandó kísérője volt.

               

2012-ben a minisztérium a nemzeti minősítést kapott vidéki színházakkal közszolgáltatási szerződéseket kötött. Azóta egyértelművé vált, hogy a szerződések alkalmatlanok a világhírű magyar opera és operett kultúra vidéki tradícióinak folytatására. A minimálisan rögzített előadásszám általában töredéke az elmúlt időszakokénak. A szerződések lehetővé teszik, hogy a musical műfaj az opera és az operett rovására kaphasson teret. Magyarország legnagyobb szabadtéri játszóhelyének neve összeforrt az operajátékkal. A változó műsorpolitikára jellemző, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok 2013-ban a Porgy és Bess-en kívül nem játszott operát. 2014-ben - két musical mellett - a Háry János, vagyis a szerző által sem operának tartott Kodály-daljáték lesz az egyetlen tervezett „opera”. Az Erkel-bicentenárium évében a Szegedi Nemzeti Színház semmilyen saját Erkel- darabot nem mutatott be. Debrecenben 3 éve, a Szegedi Nemzeti Színházban 10 éve, Pécsett 20 éve nem játsszák nemzeti operánkat, a Bánk bánt. Tavaly Miskolcnak egy keresztmetszetet (Operácska-sorozat) ugyan sikerült kiállítania a Bánk bánból, mégis, ki kell mondani: Magyarországon vidéken három éve nem játsszák nemzeti operánkat. Eközben a Kolozsvári Magyar Opera - kisebbségi körülmények mellett - évek óta színesebb zenés repertoárt játszik, mint bármely mai magyarországi vidéki társulat. Látható, hogy a fenntartók 15-20 éve folyamatos leépítései vezettek a kialakult helyzethez. A leépítések igénye már a kiírt igazgatói pályázatokban megjelent. A modernizálás, racionalizálás hevületére jellemző, hogy gyakran színházi vezetők is azt kommunikálják, hogy a magyar opera-operett műfajra a „közönségnek nincsen igénye”. Eközben - ebben az alapvetően klasszikus műfajban - túlsúlyba kerültek a túlzottan modern, öncélú rendezések.

 

 

Tisztelt Miniszter Úr!

Látjuk a kormányzat eredményeit is. Hatalmas előrelépés az Erkel Színház újbóli megnyitása, az ott ismét beinduló, pezsgő operaélet. Örülünk annak, hogy hungaricum lett az operett, ugyanakkor olyan városokban, ahol évszázados hagyománya van, ahol egy-egy sikeres rendezést addig játszottak, míg a ruha el nem kopott, a műfaj mára már kihalófélben van. Mialatt hungaricum lett az operett, Szegeden a 2006/2007-es és a 2009/2010-es évadban, Debrecenben 2010-2011-2012-ben egyetlen operettet sem játszottak. Ez példátlan, hiszen még a háborús években is volt vidéken operettjáték. 2007-ben Debrecenben megszüntették a színház tánckarát. Azóta a zenés produkciók táncos feladataira gyakran amatőr kisegítőket kénytelenek szerződtetni. 2007-ben megszüntették a debreceni operatársulat még meglévő közalkalmazotti szerződéseit. Jelenleg csak az énekkar része a zenés társulatnak. A 2013-as Verdi évben Debrecen egyetlen Verdi-operát sem játszott. Szegeden néhány évtizede még egy Wagner-operát hármas szereposztásban tudtak kiállítani, míg jelenleg hat operaénekesi státusz van. A pécsi társulatban négy operaénekes van kinevezve. A leépítések miatt sok énekes kényszerült elhagyni a pályát. A még státuszban lévő magánénekesek és énekkari tagok bére a művészi munka presztízséhez mérten méltatlanul alacsony. Több olyan énekkari művész van, akinek több évtizedes munka után a bértábla szerinti havi fizetése nettó 76 ezer forint. A színházaknak, a magyar kultúrának nemzetközi hírnevet, a művészeknek némi anyagi kiegészítést jelentő turnék és tájelőadások megszűntek, leépültek. Mivel vidéken megszűnt a stabil társulatiság, utazó vendégművészeket foglalkoztatnak. A fiatalok számára azonban ez nem nyújt perspektívát. A magyar tradíciókat folytató, igényes repertoárt nem lehet vidéken stabil társulat nélkül játszani. A vendégművészek gyakran több száz kilométerről utaznak. Egy évados szerződésük miatt állandó létbizonytalanságban élnek. A kiszolgáltatott helyzetben olyan felkéréseket is elvállalnak, amelyek számukra szakmailag előnytelenek. Az elindult folyamat kihat az énekoktatásra is. Budapesten kívül az énekeseknek csak a külföldi munkavállalás jelent megbízható megélhetést. Az idős kollégák helyzetét nagyon megnehezítette a szakmai nyugdíj eltörlése. Sokat romlott a színházi belső szakmák helyzete. A folyamatos leépítések hatására kevesebb az ügyelő, a súgó, a korrepetitor. A repertoárjáték és a társulatiság megszűnésével elveszett az igényes műhelymunka. A Régebben nem volt ritka, hogy egy-egy darab több tucat próbát kapott. A témával kapcsolatban a következőket tartjuk a legfontosabbaknak:

1. A közszolgáltatási szerződéseket, a színházakkal szembeni elvárásokat összhangba kell hozni az adott színházak tradícióival. Az egyes színházak zenés kulturális hagyományait folytató, a színvonalat garantáló tevékenységhez a szerződésekben meg kell teremteni az ahhoz szükséges szakmai és anyagi feltételeket. A repertoárjáték visszaállításához /társulat, kórus, tánckar/ pótlólag szükséges becsült összegek: Szeged - 200 millió; Debrecen - 400 millió; Pécs - 500 millió forint.

2. A magyar opera- és operett műfaj szolgáltatása vidéken nem képzelhető el megfelelő repertoár nélkül. Ennek érdekében a szerződésekben színházanként rögzíteni kell a repertoáron lévő darabok számának minimumát. A szerződésekben rögzíteni kell a repertoárjátékhoz szükséges, státusszal rendelkező zenés társulati művészek létszámát. A zenés társulattal bíró, nemzeti minősítést kapott színházak tartsanak repertoáron operát Erkel Ferenc életművéből. Nemzeti operánkat, a Bánk bánt elérhetővé kell tenni a vidéki magyar közönség számára. Ahol ez hagyomány volt, ott nemzeti ünnepeinken adják azt elő.

3. A hagyományokat folytatva, a kulturális alapellátást vidéken is fenn kell tartani. A műfaj fennmaradásának érdekében, a repertoárnak meg kell jelenítenie az opera-irodalom legnagyobb alkotásait, az opera tagozattal rendelkező vidéki színházakban is. A három nagy zenés hagyományokkal bíró színház: Szeged, Debrecen, Pécs tartson repertoáron, és minden évadban játsszon operettet.

 

 

Tisztelt Miniszter Úr!

Az elmúlt tizenöt évben vidéken társulatok, zenekarok, énekkarok, tánckarok kerültek leépítésre, eltűnt a műfajt hagyományosan jellemző repertoárjáték. Levelünkkel szeretnénk felhívni figyelmét a kialakult helyzetre. Sokan vagyunk, akik nem tudunk beletörődni a kedvezőtlen vidéki folyamatokba. Ezúton kérjük segítségét, támogatását.

                                                                                                                

A kezdeményezéshez kapcsolódó főbb események

Opera Fórum II. Magyar Állami Operaház 2013. április 12.; A Magyar Zenei Tanács rendezvénye 2013. december 11.; A Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének országos közgyűlése 2014. április 23.; Opera Fórum III. 2014. április 30. Erkel Színház; Az Operaportál „Aktuális”rovata; A Parlando című zenepedagógiai folyóirat száma; A Délmagyarország cikke 2014 07. 07.; A Magyar Művészeti Akadémia színházművészeti tagozatának gyűlése 2014. 09. 08.

      

A nyílt levelet több mint ötszázan támogatták aláírásukkal. A támogató személyek között szerepelnek: Sólyom Nagy Sándor, Király Levente, Temesi Mária, Dr. Csernay László, Medveczky Ádám, Oberfrank Péter, Miklósa Erika, Kocsár Miklós, Kalmár Magda, Dr. Lakner Tamás, Kiss B. Attila, Dubrovay László, Gyimesi Kálmán, Tokody Ilona, Zelinka Tamás, Kocsár Balázs…

Szívélyes üdvözlettel:

Bátki Fazekas Zoltán

a kezdeményezők részéről

Budapest, 2014-11-05